Bevezetés

A Topolyai család élettörténetének többszempontú elemzésével célom a biografikus narratíva nehezen észlelhető, rejtett dimenzióinak - mint például az identitás jelentésrétegeinek, az életvilág viselkedésmintáinak - feltárása és interpretálása. A dolgozatban - az előző fejezetekben felvázolt életutak tükrében - az egyéni és a családi identitás bemutatására vállalkozom az örökség társadalmi aspektusán keresztül, mivel meglátásom szerint ezen irányvonalak mentén fedezhetők fel a kulturális örökséghez való viszonyulás szignifikáns és releváns jegyei. Vizsgálandó kérdés, hogy a szódás kisiparos múlthoz köthető családi identitásnak milyen jellegzetes keretei, élő és átélhető mintái vannak és ezek miként adhatók át. Munkámban a statikusan szemlélt szerkezet helyébe a dinamikus folyamatokra helyeztem a hangsúlyt. Ez maga után vonta egyrészt a genetikus nézőpont határozottabb érvényesítését, vagyis az identitás belehelyezését a szociokulturális folyamatokba, másrészt az élettörténeti megközelítésmód narratív szemléletét. Az elemzés során az identitást az életesemények révén tagolt és a személyes emlékezetben őrzött élettörténetként értelmezem, vagyis olyan narratív szövegként, mely - Philippe Lejuene interpretálásában - a „ki vagyok én” kérdésre a „hogyan váltam azzá” elbeszéléssel felel.3 Arra törekedtem, hogy az örökösöket beillesszem a múlt és a jelen eseményeibe, a tradicionalitás és a modernitás folyamatába és meghatározzam a szódás identitás alapvető sajátságait a kulturális, társadalmi rendszer mindennapi működésében. A kérdéskör tanulmányozásakor elsősorban az identitástudományok, a kulturális antropológia, a tudásszociológia, és a szociálpszichológia kutatási eredményeit használtam fel az interdiszciplinaritás jegyében.

A teljes írás letöltése