Oktatók

Az országos verseny döntőjére 2018. március 27-én került sor. A szóbeli fordulón tíz diák vett részt. A zsűri az alábbi diákoknak ítélte oda a versenykiírásban szereplő díjakat:

Helyezés

Versenyző

Felkészítő tanár

Iskola

1.

Erdélyi Lilla Virág

nincs

Budapest XIV. kerületi Szent Itván Gimnázium

2.

Kinczel Gergő János

Teutsch Tünde

Colegiul National 'Mihai Eminescu'

3.

Varga Dávid

Ollárné Tatár Mária

Békéscsabai Szakképzési Centrum Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakgimnáziuma

A „Barátod az internet – hogyan segít, hogy művelt is legyél?” nevű tanulmányi verseny (NTP-TMV-17-0106) döntőjébe jutottak névsora:

Diák neve

Felkészítő tanára

Iskolája

Bagi Dávid

Jakab Gábor

Colegiul National 'Mihai Eminescu'

Csibrik Annamária

Barabás Irén

Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium

Kaiser Zsanett

Hauberger Anita

Horváth Mihály Gimnázium

Kinczel Gergő János

Teutsch Tünde

Colegiul National 'Mihai Eminescu'

Lehel Bernadett

Molnárné Kiss Ildikó

Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános

Iskola és Gimnázium

Marik Zsuzsanna

Ollárné Tatár Mária

BSZC Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési

Szakgimnáziuma

Petru Barbara Orsolya

Jakab Gábor Zoltán

Mihai Eminescu Főgimnázium Nagyvárad

Szabó Nikolett

Rosinger Ferenc

Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium

Varga Dávid

Ollárné Tatár Mária

Békéscsabai Szakképzési Centrum Kemény Gábor Logisztikai

és Közlekedési Szakgimnáziuma

Erdélyi Lilla Virág

nincs

Budapest XIV. kerületi Szent István Gimnázium

 

A döntő 2018. március 27-én kedden 10-13h között lesz az SZTE BTK PC Laborban (Szeged, Egyetem utca 2.). A szóbeli fordulón tíz diák vesz részt, a verseny gépteremben fog zajlani. A feladatok kidolgozásához internetes forrásokat kell majd a helyszínen használni, és a megoldásokat szóban kell bemutatni. A versenyre szeretettel várjuk a felkészítő tanárokat is.

Az eredményhirdetésre közvetlenül a verseny lebonyolítása után fog sor kerülni, de az első három helyezett jutalmát a Szegedi Bölcsész Fesztiválon fogjuk átadni. Az első három helyezett meghívást kap a fesztiválra, két napi szállást és útiköltséget fizetünk a hallgatónak és a kísérőjének (szülőjének), és kérjük, hogy tartson egy 10 perces kiselőadást a versennyel kapcsolatos valamilyen témájáról. A fesztivál ideje: 2018. április 25–27.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszéke a Nemzeti Tehetség Program (NTP-TMV-17-0106) támogatásával meghirdeti a „Barátod az internet – hogyan segít, hogy művelt is legyél?” című kreatív műveltségi versenyét.

Figyelem! Az első forduló határideje meg lett hosszabbítva 2018. január 21-ig!

Bővebben...

Immár lassan egy éve csatlakoztam ehhez a különleges projekthez, amit én kezdettől fogva nagy élvezettel végeztem, és alig vártam minden adandó alkalmat, hogy visszatérhessek. Eddig számomra ismeretlen dolgokat fedeztem fel ott, rengeteget tanultam is belőle, és kiváló szórakozásnak is számított.

Mivel 3 csoportra voltunk osztva, így én hat társammal a 3. osztályosokhoz kerültem. Nagy Veronika, a csoport vezetője, nagy odaadással és akarással állt hozzá, így nem volt kétséges, hogy mi is, akiket bevont, ugyanígy fogunk hozzáállni. Nem is gondoltam volna, de olyan érzések törtek rám a foglalkozások alatt, amelyeket szavakkal nehéz is lenne kifejezni. Úgy éreztem, hogy tettem én is valami apróságot ezekért a gyerekekért, akik a szigorú tanítás mellett egy kis játékos foglalkozást is kaptak, amiben például nekünk annak idején nem volt részünk.

Azt vettem észre, hogy nagyon szeretik, amikor jövünk hozzájuk. Mindig nagy újjongással vártak és hangosan köszöntek nekünk és barátjuknak tekintettek minket. Ez nagyon jó érzés volt, főképp az, hogy érezték, hogy törődünk velük, de őket is érdekelte, hogy mi mit tanulunk, mi mit gondolunk és néha még mi is elgondolkodtunk azon, hogy mit is kéne felelni a kérdéseikre.

Minden foglalkozásunknak megvolt a maga témája, természetesen úgy rakták össze őket, hogy az aktuális hónaphoz illeszkedjen, például az októberi halloween, vagy a decemberi karácsony.

Minden hónapban összeállitottunk nekik egy olvasmánylistát, amelyben az aktuális témához, hónaphoz kapcsolódó történeteket gyüjtöttünk össze. Fantasztikus volt számomra, hogy ezeket a gyerekeket mennyire érdekelték a könyvek! Szinte kikapták egymás kezéből a listát, mindegyik látni szerette volna. Amikor megkérdeztük őket, hogy melyikről szeretnének többet tudni, akkor rengeteg idő eltelt, amig mindegyikről beszéltünk nekik, kevés olyan könyv maradt, amit meg sem emlitettünk. Érdekelt minket minden reakciójuk, mit gondolnak egy-egy könyvről, mit gondolnak, hogyan fejeződhetett be. Kérdéseket is tettünk fel nekik, amire meglepő módon rögtön reagálni tudtak, sokszor minket is megnevettettek, ugyanis a gyerekek gondolkodása teljesen különbözik a felnőttekétől és teljesen másképp is látják a világot, mint mi.

Élvezetesek voltak azok az órák is, amit a csoporttársaimmal töltöttem el, amíg kitaláltuk, mi hogy legyen, és kinek mi  lesz a feladata. Számomra a legelső összeülésünk volt a legkedvesebb, amikor mint a gyerekek, mi is önfeledten játszottunk és ráhangolódtunk arra, hogy milyen is lesz, amikor a kicsikkel kell majd ugyanezt kipróbálni. Úgy éreztem, hogy tényleg egy csapat tagja vagyok én is, és ez elmagyarázhatatlanul jól esett.

Jól éreztem magam közöttük. Életem egyik szép élményévé vált, és nagyon sajnáltam volna, ha kimaradok belőle. Én személy szerint ezért is jöttem, az élményszerzésért, és cseppet sem csalódtam. Minden egyes alkalommal felszabadultan távoztam, és hazafelé  mindig megtárgyaltuk a tapasztalatokat, kinek mi tetszett a legjobban, kiemeltünk egy-egy kisfiút vagy kislányt, akik aznap a leginkább kitűntek kedvességükkel.

Imádtam a gyerekekkel lenni, és ha időm engedi, hogy következő évben is visszatérhessek, akkor biztos vagyok benne, hogy kapva kapok az alkalmon.

Az Irodalmi Lépegető egy, a kisgyermekek körében könyveket népszerűsítő vállalkozás, melyet felsőbb éves informatikus-könyvtáros egyetemisták kis csoportja hozott létre azzal a szándékkal, hogy a gyerekekkel megszerettessék a könyvtárat, az olvasást, egyáltalán a könyveket.

Amikor hallottam erről a szerveződésről, egyből megtetszett és elhatároztam, hogy a tagja akarok lenni. Az ok nagyon egyszerű: aggasztónak tartom, hogy az olvasásnak egyre kisebb az értéke. Szerintem fontos, hogy a gyermekekkel megszerettessük az olvasást, megmutassuk nekik, hogy milyen kalandokban lehet részük pusztán egy könyv, és a fantáziájuk segítségével. Ezt tűzte ki célul kis csapatunk. A félév során harmadik osztályosokhoz látogattunk el, és az iskolai könyvtárban zajlottak a játékos, ugyanakkor tartalommal bőven megtöltött foglakozások.

 

Minden tag egyenlő mértékben kivette a részét a közös munkából, én pl. Szabó Magdát és Janikovszky Évát olvastam fel, az utóbbi rengeteg kedves emléket ébresztett fel bennem, hiszen általános iskolában a kedvenc könyvem a Kire ütött ez a gyerek? volt. A könyveket mindig megbeszéltük közösen is. Érdekes tapasztalat hallgatni, ahogyan a kicsik elmondják, ki mit gondol az egyes művekről, miért tetszik neki, vagy esetleg miért nem. Olyan gondolatokat, érzéseket fogalmaztak meg és mondtak el nekünk, amelyek sok esetben nagyon meglepőek voltak, mert úgy éreztük magunkat, mintha felnőttekkel társalognánk a művekről.

A különböző írók bemutatásán kívül rengeteg közös játékban vettünk részt a gyerekekkel. Jó volt látni, ahogy fokozatosan megnyíltak nekünk, a programok végére általában a passzívabb lurkók is boldogan közreműködtek. Ha nem is nyertünk meg minden ott lévőt az olvasásnak, a csillogó szemekből arra következtetek, hogy bizony sok kisdiákot tereltünk erre az útra, és nagyon boldog vagyok, hogy ennek részese lehettem, s izgalommal telve várom a jövő évi folytatást.